2012. március 11., vasárnap

Kis (magyar) vérengzés ("Severance" / "Csapatleépítés")

Nem szeretem a horrorfilmeket. Anno ugyan engem is elkapott a tinihorror-láz, így a Sikoly (Scream), Tudom mit tettél tavaly nyáron (I know what you did last summer), Végső állomás (Final Destination) szériák jó néhány részét képes voltam végignézni, de ha jól emlékszem a japán horror remake-ek (A kör / The ring, Átok / The grudge) végleg ráébresztettek, éppen elég dolog van az életben ami miatt nem tud az ember lánya elaludni este, nincs szüksége még tévéből kijövő, plafonon mászkáló, hajjal borított arcú kísértetekre is..
Ehhez képest most mégis megnéztem az újra "mókás" magyar címmel rendelkező Csapatleépítést, méghozzá azon fő okból, hogy kis hazánkban forgatták. És ráadásul nem más országként jelent meg a vásznon a Mátra sötét erdeje, hanem még el is hangzik, hogy ez Magyarország. Mivel helyi fegyveres erők állnak neki a békés csapatépítésre érkező briteket gyilkolászni, kérdés, hogy ez mennyire jó országimázs nekünk, de csak nem egy ilyen - legalább annyi vígjátéki mint horror elemmel rendelkező film alapján ítél meg valaki egy országot. A készítők is belezavarodtak picit a "balkáni" hangulatba, ugyanis a helyi szereplők közül a film elején a buszsofőr pl. még valóban magyarul beszél, néhány gyilkolászó gerilla is, aztán egyszer csak hopp: a többi gerilla fickó már oroszul (?) kiabál egymásnak támadás közben. Erre azért nem ártott volna odafigyelni..
Szerencsére a film egyébként sem veszi túl komolyan magát, kicsit horror-paródia is, és van néhány jól eltalált fordulat, amikor pont nem az történik, amit az x filmet látott néző elvár (pl. női szereplő hátán éjjel hatalmas pók mászik, de ő amikor ezt észreveszi, ahelyett, hogy sikítozni kezdene, mosolyogva, barátságosan kezére másztatja a "kis állatot", és kiteszi az ablakon.. Aholis hirtelen meglát egy maszkos leskelődő pasast - és mégis sikítozni kezd). Plusz ott van még az alap felállásból adódó irodai-kollegális poénok hada, a szőke kollegina, akire mindenki hajt, a kockafejű szerencsétlen, a drogozó menő arc, és természetesen a főnök, aki a legnagyobb idióta a társaságban.
Összességében tehát nem sikerült rosszul a film, ha valaki bírja a műfajt, mindenképpen ajánlott, ha viszont nem, ezért talán jobb, ha nem erőlteti meg magát, maximum a poénok miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése